Játékszered

Jó volt, szépen terelt, lépre a mester terv,

Mindent úgy hittem el, ez már az édenkert,

Vittél minden felé, éltél a helyzettel,

Kértél reggel, hogy velem lehess még egyszer.

Csend a vihar után, ez várt!

Mennél, lekopott a festék mért maradnál

Mennél, marad majd egy karc mit hátra hagytál

Az emlék darabokban, de ne félj, már nem baj, nem új,

A szélbe szórva szét hull.

Játékszered kicsit ellazul,

Játékszered máris indul!

Jöttél, lángolt a vér bennem, ahogy csak kell,

Arccal a köd báj felé, fénylett ott sok kis jel,

Később, hajnal felé zengett a fél öt-ker.

Most már hidd el, amit nem akarok, égesd fel!

Csend a vihar után, ez várt!

Mennél, lekopott a festék mért maradnál

Mennél, marad majd egy karc mit hátra hagytál

Az emlék darabokban, de ne félj, már nem baj, nem új,

A szélbe szórva szét hull.

Játékszered kicsit ellazul,

Játékszered máris indul!

Még Jó, hogy megkaptál,

Első kézből,

Bármit suttogtál,

Köd volt mézből,

Bármit suttogtál!

Mennél, úgy mennél…

Mennél, lekopott a festék, mért maradnál,

Mennél, marad majd egy karc mit hátra hagytál,

Az emlék darabokban, de ne félj, már nem baj, nem új,

A szélbe szórva lassan szét hull.

Játékszered kicsit ellazul,

Játékszered máris indul.

Játékszered kicsit ellazul.

Játékszered máris indul.